A startpisztoly dördülése: Orbán az EPP ellen
„Ha az új plakátok még az EPP március 20-i közgyűlése előtt kerülnek ki az utcára, az egyértelműen azt igazolja majd, hogy a magyar miniszterelnök fel akarja gyorsítani a Fidesz kizárásának folyamatát a pártcsaládból. Ha csak március 20. után kerülnek ki az új plakátok, az azt fogja jelenteni, hogy egyelőre ő sem akarja siettetni a dolgot, s továbbra is célszerűnek tartja még egy ideig belülről bomlasztani az EPP-t.”
A Fidesz parlamenti frakcióvezetője, Gulyás Gergely – Balog Zoltán társaságában – kedden Berlinben kimondta a mondat egyik felét, majd rá négy napra, Kovács Zoltán szóvivő Budapesten kimondta annak másik felét. Vagyis, hogy Jean-Claude Juncker „lekerül”, majd négy napra rá, hogy Frans Timmermans viszont „felkerül”. Így működik a Fidesz. Mindenki, aki ezt figyelmen kívül hagyja – elsősorban az Európai Néppártot (EPP) – nap mind nap emeli Orbán jelentőségét és veszélyét Európában és Európa ellen.
Hogy ezúttal az Európai Unió egyik baloldali vezetője kerül a fideszes pellengérre március 15-e után, annak nincs különösebb jelentősége. Timmermans ugyanis a fideszes narratívában nem elsősorban baloldali, hanem Juncker első helyettese a Bizottság élén, így személye mocskolásával újfent az Európai Uniót, Brüsszelt és a nyugati demokráciákat igyekeznek folytatólagosan támadni; konkrétan továbbra is Junckert és az EPP-t.
Legfeljebb abban az értelemben lehet fontossága annak, hogy Timmermans a holland D66 – vagyis egy szociálliberális párt – tagja, hogy támadásával Orbán a szélsőjobbnak felmutathatja: ő egyedül küzd a baloldal ellen, az EPP viszont még erre sem képes. Ha az EPP tovább lép Orbán és a Fidesz kiszorítását illetően a pártcsaládból, akkor Budapestről az fog nap, mind nap vádként felhangzani, hogy a párt megbüntetésével az EPP behódolt a baloldalnak.
Frans Timmermans
Ha azt gondolnánk, hogy a dolgok állása semmiben sem különbözik a múlt heti fejleményektől, nagyon tévedünk. Márt most felerősödtek azok a hangok, amelyek jobb vagy baloldali színezettől függetlenül Európát igyekeznek védeni Orbántól, s felszólítani mindenkit – elsősorban az EPP parlamenti tagjait –, hogy ideje ezt és csakis ezt szem előtt tartani.
Orbánnak is lesz dolga bőven a következő napokban, s ez sok tekintetben ismét csak előreviheti a dolgokat. Ha az új plakátok még az EPP március 20-i közgyűlése előtt kerülnek ki az utcára, az egyértelműen azt igazolja majd, hogy a magyar miniszterelnök fel akarja gyorsítani a Fidesz kizárásának folyamatát a pártcsaládból. Ha csak március 20. után kerülnek ki az új plakátok, az azt fogja jelenteni, hogy egyelőre ő sem akarja siettetni a dolgot, s továbbra is célszerűnek tartja még egy ideig belülről bomlasztani az EPP-t.
Ám ha az elmúlt egy esztendő eseményeit összegezzük, s szem előtt tartjuk, hogy mennyire felgyorsultak az utóbbi hetekben a dolgok, akkor azt kell valószínűsítenünk, hogy Orbán alighanem az első megoldást fogja választani. A startpisztoly azonban aligha kétséges, valamikor március közepén dördül majd el, s ezzel megindul az a szélsőjobboldali kampány, melyet már nyílt sisakkal vív a Fidesz és a magyar kormány az unió és az EPP ellen.
