Az elnök magĂĄra maradt gyĆzelmĂ©vel
âA TörökorszĂĄg szĂĄmĂĄra legfontosabb kĂ©t referencia-tĂ©rsĂ©g egyre hatĂĄrozottabban vonja le a Brexit Ă©s Trump megvĂĄlasztĂĄsĂĄnak tanulsĂĄgait, s az a rossz Ă©rzĂ©s, mely Marine le Pen esĂ©lyeit FranciaorszĂĄgban körbelengi, ma mĂĄr inkĂĄbb dĂŒhös ellenĂĄllĂĄsban jut kifejezĂ©sre, semmint önmegadĂł belenyugvĂĄsban.â
MĂ©g akĂĄr egy-kĂ©t hĂłnappal korĂĄbban is mindenki azt gondolta, a beharangozott, most vasĂĄrnap megtartott törökorszĂĄgi referendum, illetve a mögötte ĂĄllĂł politikai szĂĄndĂ©k szerves rĂ©sze egy olyan ĂĄltalĂĄnos, de EurĂłpĂĄt Ă©s AmerikĂĄt mindenkĂ©pp Ă©rintĆ trendnek, amely kivezethet minket a jogbiztonsĂĄg Ă©s a demokratikus kultĂșra vilĂĄgĂĄbĂłl. NĂ©hĂĄny hĂ©t telt el csupĂĄn, s ma mĂĄr mĂ©gis azt lĂĄtjuk: ErdoÄan gyĆzelme sokkal inkĂĄbb az erĆsödĆ trendekkel ellentĂ©tes, semhogy azok rĂ©sze lenne.
A TörökorszĂĄg szĂĄmĂĄra legfontosabb kĂ©t referencia-tĂ©rsĂ©g egyre hatĂĄrozottabban vonja le a Brexit Ă©s Trump megvĂĄlasztĂĄsĂĄnak tanulsĂĄgait, s az a rossz Ă©rzĂ©s, mely Marine le Pen esĂ©lyeit FranciaorszĂĄgban körbelengi, ma mĂĄr inkĂĄbb dĂŒhös ellenĂĄllĂĄsban jut kifejezĂ©sre, semmint önmegadĂł belenyugvĂĄsban.
Donald Trump mozgĂĄsterĂ©t az ĂĄltala elkövetett kĂ©ptelen hibĂĄk sora, ĂgĂ©reteinek tarthatatlansĂĄga Ă©s az amerikai intĂ©zmĂ©nyrendszer minimĂĄlissĂĄ zsugorĂtotta, arrĂłl nem is beszĂ©lve, hogy mĂĄra teljesen elveszĂtette â korĂĄbban is csak illĂșziĂłkra Ă©s tudatlansĂĄgra Ă©pĂŒlĆ â nemzetközi hitelĂ©t Ă©s alternatĂvĂĄt felmutatĂł jellegĂ©t. EurĂłpĂĄban is intĂ©zmĂ©nyes ellenlĂ©pĂ©sekkel kell szĂĄmoljon az illiberĂĄlis hĆzöngĂ©s. JĂłl mutatja, hogy OrbĂĄn Viktor Ă©s JarosĆaw KaczyĆski egyszerre szembesĂŒl uniĂłs ellenĂĄllĂĄssal Ă©s hazai hitel-, illetve legitimĂĄciĂł-vesztĂ©ssel. Az ellenĂŒk megindult lĂĄzadĂĄs szelĂ©t Ćk mĂĄr aligha tudjĂĄk a vitorlĂĄkbĂłl kifogni, csak ellenzĂ©kĂŒk ronthat sajĂĄt esĂ©lyĂ©n, ha rossz utakat Ă©s dilettĂĄns szemĂ©lyeket vĂĄlaszt, nem politikai megoldĂĄsok, illetve vĂziĂłval bĂrĂł politikusok mellett kötelezve el magĂĄt.
Recep Tayyip ErdoÄan magĂĄra maradt gyĆzelmĂ©vel, mely minden eddiginĂ©l közelebb lökte Putyin OroszorszĂĄgĂĄhoz, Ă©s minden eddiginĂ©l tĂĄvolabbra Ʊzte EurĂłpĂĄtĂłl â ez a perspektivikus csĆd legjobb garanciĂĄja. Meglehet, ez szĂŒl majd valamilyen civil ellenĂĄllĂĄst, szĂnes forradalmat, török Majdant, ĂĄm egy ilyen fordulatnak egyelĆre csak ĂĄtszakĂthatatlan korlĂĄtai lĂĄtszanak. Az orszĂĄg ugyanis nagyon megosztott; nemcsak etnikailag a maga hĂșszmilliĂłnyi kurdjĂĄval, de maguk a törökök is megosztottak: a kemĂĄli republikĂĄnus öröksĂ©g Ă©s az iszlamizĂĄlt oszmĂĄn politikai kĂnĂĄlat között tĂĄntorognak jĂł ideje. Sokan nem Ă©rtik ezt, kĂŒlönösen azok, akik mĂ©g emlĂ©keznek a 70-es Ă©s 80-as Ă©vek törökorszĂĄgi EurĂłpa-eufĂłriĂĄjĂĄra. Pedig a kĂ©plet elĂ©ggĂ© vilĂĄgos: a kemĂĄli eszmĂ©ket katonai szuronyok ĆriztĂ©k az elmĂșlt közel szĂĄz Ă©vben, mĂg az iszlĂĄm otthont nyĂșjtott, bĂĄrmilyen politikai ĂŒldözĂ©s vagy egzisztenciĂĄlis baj Ă©rt valakit.
RĂĄadĂĄsul kialakult az a paradox helyzet, hogy törökök milliĂłi, akik EurĂłpa-szerte Ă©lnek mĂĄr generĂĄciĂłk Ăłta â a legfiatalabbak nem is TörökorszĂĄgban szĂŒlettek â ErdoÄan legelszĂĄntabb tĂĄmogatĂłi lettek, miközben azok a kelet-eurĂłpaiak, akik ugyancsak nyugaton Ă©lnek, komoly Ă©s hatĂ©kony kritikusai azoknak a rendszereknek, amelyek szĂvesen teremtenĂ©nek MagyarorszĂĄgon, LengyelorszĂĄgban, RomĂĄniĂĄban, BulgĂĄriĂĄban stb. erdoÄani ĂĄllapotokat. Ennek rejtĂ©lye â tetszik vagy sem â sajnos visszaigazolja Huntington azon tĂ©telĂ©t, mely szerint a 21. szĂĄzad kezdete, a globalizĂĄciĂł okĂĄn, civilizĂĄciĂłk egymĂĄs közötti konfliktusĂĄval terhes.
Ki tagadnĂĄ, hogy NĂ©metorszĂĄgban, SkandinĂĄviĂĄban az Ă©szak-afrikai, illetve közel-keleti bevĂĄndorlĂłk többsĂ©ge etnikailag-kulturĂĄlisan bezĂĄrkĂłzott sajĂĄt szƱk emigrĂĄns vilĂĄgĂĄba, s bĂĄr a dĂ©li ĂĄllamokban (FranciaorszĂĄg, ItĂĄlia, SpanyolorszĂĄg) ez sokkal kevĂ©sbĂ© Ă©rzĂ©kelhetĆ, a szociĂĄlis egyenlĆtlensĂ©g azonban ott nagyjĂĄbĂłl ugyanazokat a konfliktusokat hozza elĆ.
JĂłl emlĂ©kszem egy 2004-ben, Berlinben Ă©s Frankfurt an der Oderben tartott NATO-tanĂĄcskozĂĄsra, ahol, gyorsan összebarĂĄtkoztam egy török diplomatĂĄval. A tanĂĄcskozĂĄs egĂ©sz hangulatĂĄt meghatĂĄrozta az a biztos tudat, hogy TörökorszĂĄg uniĂłs tagsĂĄga mĂĄr csak karnyĂșjtĂĄsnyira van. A török diplomatĂĄval közösen elköltött ebĂ©dek Ă©s vacsorĂĄk, a szĂŒnetekben közösen tett sĂ©tĂĄk â az egyik Heinrich von Kleist szĂŒlĆhĂĄzĂĄhoz vezetett â semmilyen formĂĄban sem igazoltĂĄk a huntingtoni fĂ©lelmeket. A nĂ©met romantikĂĄrĂłl Ă©pp oly fesztelenĂŒl tudtunk fecsegni, mint arrĂłl, hogy miĂ©rt fontos a kivĂĄlĂł török-izraeli viszony, s mit hozhat a Közel-Keletnek, ha a következĆ Ă©vben IrĂĄnban egy liberĂĄlisabb vezetĆt vĂĄlasztanak elnöknek. Ma mĂĄr tudjuk, IrĂĄnban nem liberĂĄlisabb elnök kerĂŒlt hatalomra, hanem Mahmud AhmadinezsĂĄd, s azĂłta a török-izraeli viszony is sokkal rosszabb, mint bĂĄrmikor az elmĂșlt Ă©vtizedek sorĂĄn; AnkarĂĄnak nincs olyan szomszĂ©dja, mellyel ne ĂĄllna hadban, de legalĂĄbbis haragban. TörökorszĂĄg eurĂłpai perspektĂvĂĄinak koporsĂłjĂĄba pedig Ă©pp a most vasĂĄrnapi referendum ĂŒtötte az utolsĂł szöget.
TĂ©ny, ErdoÄan mindennel szembe megy, ami nĂ©pĂ©nek Ă©rdekĂ©ben ĂĄllna, de ez persze nem feltĂ©tlenĂŒl jelent sikertelensĂ©get, mikĂ©nt OrbĂĄn vagy Putyin sikerei is szemben ĂĄllnak orszĂĄgaik Ă©rdekeivel. De a gazdasĂĄgi Ă©let kiszĂĄmĂthatĂłsĂĄgĂĄnak apadĂĄsa â TörökorszĂĄg is Ă©vrĆl Ă©vre rosszabbul âteljesĂtâ â, Ă©s a megfordulĂł nemzetközi, fĆkĂ©nt eurĂłpai trendek, erĆsen korlĂĄtozhatjĂĄk a török elnök mozgĂĄsterĂ©t. RĂĄadĂĄsul â paradox mĂłdon â Ă©pp kibĆvĂtett jogkörei miatt.