CEU – amerikai-magyar kapcsolatok
„Valami véglegesen elromlott az amerikai-magyar kapcsolatokban, aminek következményeit nem, hogy csillapítaná Orbán trumpizmusa, de – a sajtó és a republikánusok szemében – egyenesen felerősíti azokat. Hisz a sajtó mindent megtesz, hogy megbuktassa az elnököt, a republikánusok pedig mindent elkövetnek, hogy ne kelljen osztozniuk a bukásban.”
A Közép-Európai Egyetemet (CEU) ért támadás mára számos egyéb, sokkal messzebbre ható összefüggést tárt a világ elé. Arról már korábban szivárogtak hírek, hogy Vlagyimir Putyin február végi látogatásán az orosz kívánságlistán a CEU felszámolása is szerepelt, ám ezt sokan városi legendának tekintettük mindaddig, míg nem szembesültünk a kormány tényleges elszántságával. A valódi okokat Kancz Csaba kitűnő cikke már összefoglalta.
Az egyetem rektora, Michel Ignatieff egy nyilatkozatában azt is elárulta: pár hete kaptak egy figyelmeztető, nem hivatalos jelzést, magától az igazságügyi minisztertől, hogy Orbán mire készül, s attól kezdve ők már komolyan vették a fenyegetést.
A kérdés csak az, a február 20-i Putyin-látogatás óta eltelt egy hónapot mire használta fel a kormány azon kívül, hogy jogászaival elkészítette az április 3-án a parlament elé tárt, a CEU felszámolását magában rejtő törvénymódosítást? Vajon Szíjjártó Péter külügyminiszter kudarccal teli washingtoni útja gyorsította fel az események ilyetén alakulását?
Hogy tisztábban lássunk, szükséges kicsit közelebbről megnézni, milyen célokat is szolgált (volna) a külügyminiszter márciusi amerikai útja. Az apparátusból kiszivárgó hírek szerint Szijjártó első számú feladata az volt, hogy intézzen el Orbánnak egy fehér házi fogadtatást, azaz egy hivatalos találkozót Donald Trumppal. A magyar vezetés számára ugyanis nagyon visszaütött a tavalyi, Trump melletti kiállást követő elbizakodottság. A novemberi republikánus győzelmet követően itthon és szerte a világban is azt terjesztették: Orbán egy orákulum, zsenialitása mindenkinél előbb érez rá a történelmi lehetőségekre. Ennek eredményeként elsőként és egyedüliként sorakozott fel Trump mögé, ráadásul még akkor, amikor annak győzelmét semmi sem vetítette előre. A fideszes tábor számára ez égi mannának tűnt, de azt követően, hogy a fehérházi invitálás egyre csak késett, sokakban az eredeti szándéktól merőben különböző érzéseket ébresztett a nagy „orákulomozás” emléke.
De melyek is lehetnek az okai annak, hogy Orbán meghívása ennyit késett, s hogy most a CEU ellen indított hajszát követően, a miniszterelnök maga égette fel az amerikai elnökhöz vezető út valamennyi hídját?
1. Trump január 20-i beiktatása óta alighanem élete legnehezebb periódusán megy keresztül, ráadásul állandó jelleggel, s egyre veszélyesebb kimenetelek nyomasztó perspektívája mellett. Az elmúlt két és fél hónap nem egyszerűen eltávolításának lehetőségével terhes, de akár azzal is, hogy büntetőeljárás indulhat ellene az orosz kapcsolatok, illetve különböző gazdasági visszaélések miatt. Orbánt a meghatározó republikánus politikusok nagyon nagy többsége kifejezetten elviselhetetlen figurának tartja, sőt az oroszok ügynökének. Így a magyarországi CEU-s hajsza orosz kapcsolatainak feltárulása után Trump, aki e téren is védekezni kényszerül, nem hívhatja ki maga ellen a végzetet csak azért, hogy egy kelet-európai senkivel kezet rázzon, mert az megdicsérte őt még akkor, amikor mások nevettek rajta, vagy épp szörnyülködtek kijelentésein. Ha ezek után mégis meghívná Washingtonba, azzal a Republikánus Pártnak és a sajtónak üzenne hadat.
2. A szakapparátus keresztülnézett Szíjjártón, amikor az most március végén Washingtonban járt, mindössze két fehérházival sikerült találkoznia. Jason Greenblatt-tel, akin a republikánusok által igencsak támogatott szakapparátus épp úgy keresztülnéz, mint a magyar külügyminiszteren, és Gorka Sebestyénnel, akinek zavaros magyar múltja, és még zavarosabb amerikai jelenje azóta is a sajtó állandó témája.
3. Szíjjártó kifejezett megalázása volt, hogy amerikai kollégájának még csak eszébe sem jutott találkozni vele. Ennek elsődleges indoka nagyjából az lehetett, ami miatt Trump sem kíván találkozni Orbánnal. Rex Tillerson külügyminiszternek ugyanis sok mindent be kell még bizonyítania a republikánusok előtt, hogy bízzanak benne. Másrészt technikai okai is lehettek a találkozás elmaradásának: az elmúlt két hónap alatt Trump ugyan elbocsájtott két tucat magas rangú diplomatát, de képtelen volt elfogadható helyettes államtitkárokat (miniszter-helyetteseket) találni, így gyakorlatilag minden döntés középszinten születik, az apparátusról pedig tudjuk, hogy mennyire nem szívleli Orbánt és kormányát.
Márpedig ez az apparátusbéli ellenállás – nagy biztonsággal kijelenthető – a CEU miatt az amerikai politika rögzült elemévé válik a jövőben, s erre csak ráerősít a bizonyosság, hogy Orbán végső soron moszkvai elvárásokat szolgál. Valami véglegesen elromlott az amerikai-magyar kapcsolatokban, aminek következményeit nem, hogy csillapítaná Orbán trumpizmusa, de – a sajtó és a republikánusok szemében – egyenesen felerősíti azokat. Hisz a sajtó mindent megtesz, hogy megbuktassa az elnököt, a republikánusok pedig mindent elkövetnek, hogy ne kelljen osztozniuk Trumppal a bukásban.
