Az Egyesül Államok visszatér a Közel-Keletre
„Az amerikai hadvezetés két gyors határozatot hozott. Először is nyitott a kooperáció irányába a térségben aktív erők felé, másrészt döntött arról, hogy a legveszélyesebb háborús kihívásra, a szíriaira – ami egyébként az iraki helyzettel is szorosan összefügg – amerikai szárazföldi csapatok bevetésével válaszol.”
A Közel-Keleten négy, eszkalációval terhes háborús tűzfészek van jelenleg: Szíria, Irak, Dél-Jemen és Afganisztán. Továbbá három geopolitikai válságot előidézni képes állam: Irak, Szaúdi-Arábia és Törökország. Az amerikai elnökválasztás okozta, immáron másfél éve tartó elbizonytalanodás, s az Obama-adminisztráció igen vitatott közel-keleti politikai öröksége, ha lehet, csak fokozta a háborús kockázatokat.
Nem kedvezett a hatékony döntéseknek és egy stratégia kiérlelődésének Donald Trump megválasztása sem; az új elnöknek ugyanis – Izraellel szembeni szimpátiáin és Iránnal kapcsolatos antipátiáin kívül – konkrét elgondolása nem volt semmiféle lehetséges kezdeményezésről. A kiszemelt nemzetbiztonsági főtanácsadó, Michel Flynn tábornoknak sem voltak a térségre vonatkozó használható víziói, ám gyors távozása a posztról, s utódjának, Herbert McMaster altábornagynak a kinevezése megcsillantotta a lehetőséget, hogy a hadvezetés, az elnök passzív egyetértése mellett, elindíthat egy új politikai kurzust. Erre utaló jeleknek lehetünk tanúi az utóbbi napokban.
Az amerikai hadvezetés két gyors határozatot hozott. Először is nyitott a kooperáció irányába a térségben aktív erők felé, másrészt döntött arról, hogy a legveszélyesebb háborús kihívásra, a szíriaira – ami egyébként az iraki helyzettel is szorosan összefügg – amerikai szárazföldi csapatok bevetésével válaszol.
Most először, a Szíriában harcoló három ország katonai vezetői: Joseph Dunford, az USA egyesített vezérkari főnöki karának elnöke, Valerij Geraszimov, az orosz hadsereg főparancsnoka, valamint Hulusi Akar török vezérkari főnök március 7-én Antalyában egyeztetett. Izraeli hírszerzési források tudni vélik, hogy megállapodás született közöttük:
az észak-szíriai városi harcok menetéről, kizárva azt, hogy a három hadsereg egymással keveredjen összetűzésbe;
hogyan működjenek együtt az ISIS fővárosaként szolgáló Raqqa ostrománál;
a teendőkről, hogy az ISIS Irakba menekült erőit miként számolhatják fel;
miként viszonyuljanak Al-Aszad hadseregéhez, s annak hadműveleteihez, különös tekintettel, hogy mind az Egyesült Államok, mind pedig Törökország eddig ellenségesen viszonyult e hadsereghez, mely ráadásul köztudottan orosz logisztikai vezetés alatt áll;
hogy a harcokat követően, az érdek-összeütközéseket elkerülendő, Szíriát külön – amerikai, orosz, illetve török befolyási övezetként működő – szektorokra osztják.
Az együttműködésből kiszoruló tényezők, így Irán, az Európai Unió, Szaúdi-Arábia bizonyos fenntartásokkal szemlélik ugyan a formálódó együttműködést, de tenni ellene nem lenne értelme, s ha akarnák sem lenne lehetőségük befolyásolni az eseményeket. Kudarc csak abból fakadhat, ha a három haderő nem lesz képes megtalálni a közös stratégiai, de legalábbis hadászati szándékot.
Ha viszont siker születik a kezdeményezésből, az egészen új helyzetet teremthet a világpolitikában. Donald Trumpot kiszabadíthatja abból a zsákutcából, melybe – gyanús orosz kapcsolatai miatt – belelavírozta magát. Vlagyimir Putyin kül- és belpolitikailag egyértelmű sikerként tüntetheti fel a szíriai szerepvállalását, ráadásul úgy, hogy ez ellen Washington sem emelhet kifogást. Recep Tayyip Erdoğannak pedig soha nem jönne jobbkor a megegyezés, hisz jelenleg saját elnöki jogköreinek teljes kiszélesítéséért, a Törökország feletti totális befolyás megszerzésért kampányol, amiben nagy segítségére lehet e nemzetközi politikai siker.
Törökország és Oroszország nem sokkal a polgárháború megindulását követően megjelent Szíriában, az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei viszont csak légierejükkel és felderítéssel voltak ott jelen. A hírek most arról számolnak be, hogy a 75. Kommandós Ezred harcosai már meg is érkeztek Szíriába, hogy felvegyék a harcot a Raqqát védő ISIS-erőkkel, illetve segítsék a Szíriai Kurd Demokratikus Hadsereg ugyanott harcoló egységeit. Küldetésüket az elnök rendelte el, minekelőtte meghallgatta James Mattis védelmi miniszter és Herbert McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó közös javaslatait. A döntés még azt megelőzően megszületett, hogy az amerikai, orosz és török vezérkari főnökök találkoztak volna Antalyában.
Továbbá rövidesen a kuvaiti amerikai katonai bázisra érkezik az amerikai hadsereg 2500 gyalogosa, akik csatlakozni fognak a Szíriában és Irakban harcoló többi egységhez. Velük együtt már több mint 6000 amerikai katona fog tartózkodni a háborús célpontok – főként Raqqa – közelében.
